A Mealora még a lányunk születése előtt kezdődött — amikor minden bevásárlás úgy érződött, mint egy őrült kavarodás: a hűtő kinyitása, a szekrények átkutatása, a kamra átnézése, próbálkozás a bevásárlólista összeállításával a memória alapján.
Stresszes volt még egy jó napon is. És amikor megérkezett a baba, az álmatlan éjszakákkal és a végtelen kimerültséggel, még az egyszerű feladatok is, mint az étkezések tervezése vagy a bevásárlás, túlterhelőnek tűntek. Az álmatlanság nem csak az energiáját lopja el — hanem az örömöt is mindenből, különösen amikor egy háztartást kell fenn tartani.
Ekkor tudtam, hogy segítségre van szükségünk.
Az első verziót a Mealorából egy egyszerű készletkezelő eszközként építettem. Hirtelen, ahelyett hogy az egész házat átkutattuk volna, végigpörgethettük, mit vásároltunk korábban — és azonnal kitaláltuk a szükséges dolgok 80%-át.
A maradék 20%-ra, amit nehezebb volt megjegyezni?
Ekkor jött a valós idejű készlet nyomonkövetés.
Miért vadásznak, amikor tudhatnak?
Ahogy használtuk, valami csodálatos történt. A rettegett "Mit főzzünk vacsorára?" kérdés már nem vezetett frusztrációhoz. A Mealora valós ételeket tudott javasolni, a konyhánkban már meglévő alapanyagok alapján — és amikor először használtuk, tökéletesen működött.
Innentől csak logikus volt továbbmenni: automatikus bevásárlólisták, okosabb tervezés, és egy kicsit több levegő a mindennapi életünkben.
A Mealorát nem egy laboratóriumban építettük — egy konyhaasztal körül építettük, egy újszülött a karunkban és egy bevásárlólista a másikban. A valódi élethez építettük — hogy egy kicsit több békét hozzunk vissza, egy étkezésenként.